Kevés szebb város létezik a világon, mint a reneszánsz pompában fürdő Firenze. Persze hiábavaló dolog lenne bármelyik várossal is összehasonlítani, hiszen az egyiknek a természeti környezete, másiknak a felhalmozott műalkotásai vagy a fekvése lenyűgöző. Mégis az általános vélekedés szerint Firenze a világ 10 legszebbjében mindig ott van. És ez nem véletlen.

Romantikus, hangulatos, napsütötte, s annyi-annyi szépséggel büszkélkedik, hogy felbecsülni is képtelenség. Firenze hosszú és kalandos történelmének és szerencsés fekvésének köszönheti mindazokat a javakat, amelyek ma világhírének zálogai.

---

Az ódon város a földi paradicsomnak is beillő Toszkána szívében, az Arno-folyó gyönyörű völgyében terül el. A panorámát is olyannyira meghatározó folyó déli partján buján zöldellő dombok, s rajtuk világszép parkok húzódnak: a Pitti-palotához tartozó Boboli kert, a Torrigiani-, a Delle Rose, és dell’ Iris kertek, vagy a Bardini park, ahonnan páratlan kilátás nyílik az előttünk elterülő Firenzére: az Arno lágy kanyarulatára, ahol a vénséges vén híd, aPonte Vecchio, vagy a Ponte alle Grazie és a Ponte Santa Trinita ívelnek át. Odébb Brunelleschi lenyűgöző kupolája, a dóm és a karcsú campanile, vagy éppen a robosztus tömbű Palazzo Vecchio tornya fürdik a párás napsütésben. De a város - melyet a reneszánsz bölcsőjének is neveznek - ennél sokkal több kinccsel büszkélkedik, melyek többségét a művészetpártoló Medicieknek, Firenze uralkodó családjának köszönhet.

Persze Firenze a Mediciek előtt is jelentős történelemmel rendelkező városállam volt: Fiesole néven még az etruszkok alapították, majd Florentia néven római város lett belőle, melynek jelentése: virágzó. A mondás úgy tartja, Nomen est omen (neve a végzete), ami ez esetben, jó értelemben véve igaznak is bizonyult, hisz a város ettől kezdve csak épült és szépült.  
Jól emlékszem még arra a semmivel sem összekeverhető érzésre, amikor először szemem elé tárult a fent röviden lefestett felejthetetlen látkép, a gyönyörű történelmi épületek, Brunelleschi, Vasari, Michelangelo, Giotto vagy Ghiberti legszebb alkotásai (melyekért nem is kell sokat, sokfelé gyalogolni, hiszen elegendő csak az Uffizi-képtárat vagy a Szépművészeti Akadémiát felkeresni), vagy az egyszerűségében is lenyűgöző Santa Croce-templom, mely egyszerre építészeti, művészettörténeti csoda és az itáliai zsenialitás nyughelye.

De Firenze számtalan “névtelen” csodát is magáénak tudhat, ilyenek például a szinte minden sarkon fellelhető, több száz éves gótikus torony-paloták (melyeket a helyhiány miatt fölfelé építettek). Égbe törő, dísztelen falaik (melyeken legfeljebb néhány ikerablak és felül csipkézett mellvédek kaptak helyet), gyakorta kilencszáz esztendeje dacolnak az időjárási és civilizációs viszonyok változásával, mégis sokszor oly figyelmetlenül megyünk el mellettük, mintha csupán egyek lennének a sok közül. Talán a szűk utcácskák, a legújabb divatot hirdető dizájner-kirakatok, a csábítóan hívogató ristoranték vonják el figyelmünket? Nem tudom, azt viszont igen, hogy érdemes nyitott szemmel róni a város történelmet regélő köztereit, mert bár ezek az ódon palazzók nem harsognak feltűnő külsejükkel, gyakran olyan csodákat rejtenek, amiket kár lenne elmulasztani. Ilyen a Palazzo del Podesta, más néven Bargello (1255), Dante szülőháza (XIII. század), vagy éppen a Palazzo Spini-Feroni (1289), ahol ma a híres divatmogul, Salvatore Ferragamo legnagyobb üzlete és múzeuma található.

Más középkori palazzókból kisebb, de exkluzív szállodákat csináltak. A szépen csengő nevű Hotel Torre Guelfa eredetileg szintén egy gótikus erődítmény volt, mely az 1200-as években épült a Buondalmentik, az egyik híres firenzei család számára, akiknek a neve belekeveredett a guelfek és ghibellinek között kirobbant konfliktusba (a XII-XIV. században kitört invesztitúraharc során a guelfek a pápákat, a ghibellinek a német-római császárokat támogatták). Az elegáns, de mára csöppnyi történelmi patinával rendelkező szálloda (mely nevében emlékezik meg hajdani tulajdonosai politikai pártállásáról) igazi nevezetessége kicsiny, de annál magasabb tornya, ami a város egyik legmagasabb ilyen jellegű építménye, s ahonnan pazar kilátás nyílik a történelmi belvárosra.

Egy másik hasonló szálloda az Antica Torre di Via Tornabuoni 1, mely pontosan a Palazzo Spini-Feroni épületével szemben található. Ez a palota egy másik guelf-család, a Ruggerinik számára épült a XIII. század első felében, s csakúgy, mint a többi korabeli palazzo, ez is bevehetetlen erődítményként szolgált tulajdonosai számára. Nem véletlen hát, hogy a középkori Firenze úgy festett, mint egy ellenségeket magában rejtő erősség, ahol az épületek maguk is erődítmények voltak. A diktatórikusabb berendezkedésű, zsarnokok által kormányzott városállamokban nem bontakozott ki ilyen drasztikusan a korszak e jellemző konfliktusa, de a demokratikus Firenzében (ahol a legyőzötteket fővesztésre nem, “csupán” száműzetésre, vagyonelkobzásra és ingatlanaik kisajátítására, lerombolására ítéltek) állandóan fel-fellobbant az ellenségeskedés tüze a különböző pártállású érdekszövetségek, családok között, ahol a bosszú mozgósította, ébren tartotta az állandó viszálykodást.

De legalább ennyire magával ragadó hangulatot nyújtanak Firenze macskaköves sikátorai, szűk utcácskái, a tereken utcakőre rajzoló művészek (és micsoda rajzok! Leonardo Mona Lisájától Vermeer híres gyöngyfülbevalós lányáig bármit a járdára pingálnak), vagy a Piazzale Michelangelo, egy lenyűgöző panorámával büszkélkedő tér Michelangelo Dávid szobrának másolatával és a neoklasszikus loggiával. A szép teret 1869-ben Giuseppe Poggi tervezte az Arno déli partján magasodó San Miniato dombon (Firenze ekkor, 1865-70 között Olaszország fővárosa volt). A loggiát eredetileg azért építették, hogy majd ott állítsák ki a reneszánsz polihisztor leghíresebb munkáit, ebből azonban semmi sem lett. 1876-ban úgy döntöttek, hogy a loggiából történelmi kávézót és éttermet alakítanak ki, s a La Loggia e funkcióját máig megőrizte. A második világháború során itt akarták megszervezni Hitler és Mussolini egyik találkozóját, de végül ez a terv is meghiúsult.

De ha már itt, a La Loggiánál, mint kiváló étteremnél tartunk, nézzünk körbe kicsit a toszkán, közelebbről a firenzei gasztronómia további lehetőségei között is. Először is, szögezzük le, a toszkán konyha kevésbé emlékeztet a jellegzetes olasz ízvilágra, pontosabban nem említhető a tipikus olasz étkek között. A könnyű fogások, tenger gyümölcsei helyett errefelé nehezebb falatok kerülnek az asztalra: a “bistecca alla fiorentina” például egy hatalmas méretű hirtelen sült bélszín, míg a másik kedvelt ínyencség a firenzei módra szervírozott (paradicsomos szósszal, csípős paprikával, reszelt sajttal sütött) pacal. Nos, ezekről az ételekről távolról sem az olasz konyha jutna eszünkbe. Mivel errefelé sokat és gyakran esik az eső, a hegyvidéken bőségesen megterem a gomba, így Toszkánában ez az étel is a kedvelt fogások listáján szerepel, épp úgy, ahogy a gesztenye is, amiből lekvárt és mézet készítenek, vagy a különféle vadhúsok. Persze ez nem jelenti azt, hogy aki tipikus olasz ételeket szeretne kóstolni, ne találna megfelelő kínálatot: ruccola, madársaláta, cukkini, olívabogyó és más zöldségek, pizza (a legjobb az 1580 óta a firenzei piac mellett működő Bottega di Donatello), gnocchi, tagliatelle, papardelle, ravioli, de akár kardhal is előfordul a firenzei étlapokon, elvégre Toszkánának 330 km hosszú tengerpartja van. Ennek ellenére, bár Firenze csupán alig 100 km-re fekszik a tengerparttól, friss halat csak a tenger gyümölcseire specializálódott éttermekben érdemes kóstolni. 

A régió azonban elsősorban borairól nevezetes, hiszen itt termesztik a világhírű Chianti bor alapanyagát adó szőlőt. A Firenze és Siena között elterülő, napsütötte dombok szőlőskertjei csodálatos panorámát nyújtanak, míg a belőlük készülő ízletes nedű (melyet jellegzetes fonott kosárkákban, a “fiascoban” árusítanak) tökéletes ajándék lehet Firenzéből hazatérve, ahogy a híres olívaolaj is, mely szintén Toszkána büszkesége. De ne feledkezzünk meg a fagylaltról sem, hiszen a kedvelt édesség toszkán találmány: a firenzei Bernardo Buotalenti készített először a mai értelemben vett fagylaltot, függetlenül attól, hogy jégből és különféle gyümölcsökből megalkotott édességet már az ókori perzsák, kínaiak és rómaiak is szívesen fogyasztottak. A legjobb fagylaltozók hírében a híres Grom (a dómtól nem messze, a Via del Campanilén), a Gelateria de’ Neri (a Palazzo Vecchio közelében, a Via dei Neri 22.) vagy a Santa Croce közelében található Vivoli (Via Isole delle Istinche 7.) állnak.

Mivel Firenze történelmi belvárosa meglehetősen kicsi, a különböző látványosságok közti távolságok viszonylag rövidek, a várost gyalog célszerű felderíteni, ami a rengeteg turista miatt is a legegyszerűbb közlekedési forma. Autót azért sem tanácsos bérelni, mert kevés a parkoló, sok utcát gyalogosoknak tartanak fenn, vagy egyirányú. Ez a megoldás csak akkor hasznos, ha Firenzén kívül a szomszédos vidékeket, más toszkán városokat is meg szeretnénk nézni. Ha mégis buszra szállnánk, a város kis elektromos buszflottája kapcsolja össze Firenze nagyobb közlekedési csomópontjait (a Piazzale Michelangelot érdemes busszal megközelíteni, mivel a dombnak felfelé kaptató út 8 km hosszú; ide a 12-es és 13-as járattal tudunk feljönni). Aki azonban egyik megoldást sem találja ideálisnak, béreljen kerékpárt, s azzal járja végig a gyönyörű reneszánsz város csodáit. 

S bár Firenze látképe máig őrzi a trecento, a quattrocento és a cinquecento korának nyomait, báját, távolról sem mondhatjuk, hogy egy, a történelembe merevedett várossal lenne dolgunk: az itt élő emberek vidámak, vendégszeretőek, akik büszkék múltjukra, művészetükre, de akik épp ugyanilyen természetességgel olasznak is vallják magukat (az olaszok minden jellemzőjével együtt). Erről tanúskodnak az ódon palazzók aljában hívogató világhíres divatmárkák csillogó üzletei, a tradíciókat tisztelő, vidám programok, események, vagy éppen művészeti fesztiválok. Hiszen a város nem csupán a reneszánsz bölcsőjének kikiáltott szabadtéri múzeum, hanem egy kiváló bevásárló és kulturális desztináció is! Az évszázados épületek aljában egymást érik a szebbnél szebb dizájner-butikok, a kézműves termékeket, vagy antik dolgokat kínáló üzletek, de akár jellegzetes toszkán delikátesz cikkeket árusító boltokat is bőven találunk, ahol ízletes sajtokat, borokat, olívaolajat vásárolhatunk.

Aki viszont a változatos zenei és más kulturális csemegék miatt érkezik a toszkán fővárosba, az sem fog csalódni: lépten-nyomon egymást érik a klasszikus előadások, a fesztiválok, vagy kosztümös történelmi játékok. Bekukkantva egy-egy templomba, nem ritkán világhíres opera áriákat hallunk felcsendülni, de akár a nagyobb tereken is belefuthatunk olyan szabadtéri előadásokba, melyeket olyan nevek fémjeleznek, mint Zubin Mehta világhírű indiai karmester, aki 2011. júliusában a Piazza della Signorián adott óriási sikerű koncertet. Firenze másik világhírű eseménye a tradicionális labdajáték, a Calcio Fiorentino, mely a XVI. századból maradt fenn, s a futball egy ősi formáját őrizte meg. Jellemzően az arisztokrácia sportja volt, s még a Vatikánban is szívesen játszották a vízkereszt és nagyböjt közti éjszakán. VII. Kelemen, Xi. Leó és VIII. Orbán pápa maga is szívesen részt vett a játékban. A Calcio Fiorentinot kétszáz éven keresztül nem rendezték meg, míg nem 1930-ban ismét feléledt a tradíció. Firenzében a küzdelmeket a Piazza Santa Crocén szokták megtartani június harmadik hetében, a döntő pedig a város patrónusának, Keresztelő Szent Jánosnak a napján, június 24-én kerül megrendezésre. Nem maradt más hátra, szerezzünk be egy részletes térképet, s vegyük nyakunkba a várost!

 

Oldal: FIRENZE
Nézz meg egy várost!Utazz!Nevezetességek, programtervek Európa városaiban! - © 2008 - 2024 - varoslatogatasok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat